Amikor valaki egyedül neveli a gyermekét, gyakran kívülről erősnek, határozottnak tűnik. Ám a felszín alatt ott húzódhatnak a kételyek, a túlterheltség érzése, a megfelelési kényszer és az a csendes, mindent átszövő gondolat: 

"Meddig bírom még egyedül?"

Így érkezett hozzám Andrea, egy 45 éves édesanya, aki tizenéves gyermekét nevelte egyedül. Évek óta Hollandiában éltek, és bár Andrea gyakorlatias, mindent kézben tartó nő volt, belül már régóta érezte, hogy a terhek meghaladják az erejét. 

A munka, a gyereknevelés, az anyagi felelősség, az állandó logisztika és az, hogy senkire nem támaszkodhat igazán — mindez lassan felőrölte. Andrea nem azért keresett segítséget, mert "összeomlott volna", hanem mert tudta, hogy 

ha most nem foglalkozik magával, akkor később már túl késő lesz.  

A terápia első lépése: Megérteni, honnan jön a kimerültség és a csalódottság.

A beszélgetések során világossá vált, hogy Andrea számos érzelmet próbált sok éve elnyomni:

• a folyamatos megfelelési kényszert,

• a bűntudatot, amiért néha kimerült és türelmetlen volt,

• a félelmet a jövőtől,

• és a magányt, amit soha nem mert kimondani.

Ezek együtt olyan belső feszültséget hoztak létre, amely már testi tünetekben is jelentkezett: alvászavar, gyomorideg, fáradékonyság.

Az első cél tehát az volt, hogy kimondhassa, amit érez, és megtanulja megengedni magának, hogy ne legyen mindig tökéletes.

Önismereti munka: Visszatalálni önmagához

A közös munka során Andrea lépésről lépésre fedezte fel:

1. A saját határait

Megtanulta felismerni, mikor van túl sok, mikor kell pihenni, mikor kell nemet mondani — és hogy a "nem" is a szeretet egyik formája.

2. Az automatikus gondolatait

A "kell, muszáj, kötelesség" minták helyett megtanult kedvesebben, megengedőbben beszélni önmagához.

3. A belső erőforrásait

Rájött, hogy az, amit eddig "gyengeségnek" hitt (érzékenység, sebezhetőség), valójában az erejének része.

4. Az újratervezés képességét

Átgondoltuk a hétköznapjait, és olyan struktúrákat alakítottunk ki, amelyek nem csak működnek, hanem őérte is vannak.

A lelki állóképesség nem azt jelenti, hogy mindent kibírsz — hanem azt, hogy tudod, hogyan maradj stabil még nehéz helyzetekben is

Andrea története sok édesanya története is lehetne. Mert nem csak azok szorulnak támogatásra, akik "összeomlottak", hanem azok is, akik hosszú ideje egyedül cipelik a terheket, és szeretnének erősebb, stabilabb, kiegyensúlyozottabb életet élni.

A self-care nem luxus. Szükség.
Az önismeret pedig nem önzőség, hanem eszköz ahhoz, hogy jobb szülő, kiegyensúlyozott ember és magabiztosabb nő lehess.

Ha te is úgy érzed, elfáradtál, túl nagy a teher, vagy szeretnéd fejleszteni az önismereted és lelki stabilitásod… keress bizalommal:

👉 https://www.lelkisegitseghollandia.nl/

Segítek, hogy magabiztosabban, erősebben és kiegyensúlyozottabban nézhess szembe a mindennapokkal.