Amikor mindent elveszítesz – és találsz reményt külföldön

A képek tökéletes külsőt adnak a bejegyzésednek, felkeltve látogatóid figyelmét, hogy rákattintsanak. A bejegyzésed első képe az előnézetben is látható. Egy érdekes kezdőkép növelheti a cikked vonzerejét.

Amikor mindent elveszítesz – és találsz reményt külföldön

Amikor először találkoztam Péterrel, egy fiatalemberrel, aki nemrég költözött Hollandiába a párjával, láttam rajta a félelmet és a bizonytalanságot. A közös álom – új élet, munka, felfedezés – úgy indult, ahogy szerették volna. De mindez csak egy hónapig tartott.

Párja váratlanul elhagyta őt. Egy teljesen új országban, idegen nyelven, messze a családtól és a barátoktól – hirtelen maradt egyedül. A magány hamar mélyebb lett, mint amire számított. Az öröm, amit elképzelt, helyét átadta a szorongásnak, a szomorúságnak és a kétségnek: "Vajon miért történik ez épp velem?", "Hogyan élem túl ezt az egészet?" – ezek a kérdések jártak a fejében.

A terápiás út kezdete
Amikor Péter hozzám fordult, az első célunk az volt, hogy biztonságos, nem ítélkező teret teremtsünk számára. Mivel Hollandiában élt, különösen fontos volt, hogy értse: az érzései normálisak, és nincs benne semmi szégyellnivaló. A veszteség nemcsak egy kapcsolat végét jelentette – egy egész életmodell omlott össze.

Elkezdtem dolgozni vele olyan eszközökön, amelyek segítenek feldolgozni a trauma okozta érzelmi sebeket:

1. Érzelmek megnevezése és elfogadása
   Segítettem neki felismerni és megfogalmazni, mit érez: csalódottságot, dühöt, megalázottságot, bizonytalanságot. Gyakran ültünk le, és egyszerű kérdésekkel bontottuk szét az érzelmeket: "Most érezhetek haragot?", "Lehet, hogy szomorú vagyok, és ez rendben van?" Ez az önmagával való őszinteség már önmagában is nagy lépés volt.

2. Kognitív munkára épülő technikák
   Vizsgáltuk azokat a gondolatokat, amelyek Pétert mélyebbre húzták – például "nem vagyok elég", "megbuktam", "ezt nem lesz erőm elviselni" –, és közösen dolgoztunk azon, hogy reálisabb, támogatóbb gondolati mintákat alakítsunk ki. Ezzel lassan megtanulta, hogy az értéke nem egy kapcsolat függvénye.

3. Gyász és veszteség feldolgozása
   A gyász feldolgozása több mint a szomorúság elviselése – ez identitásvesztés, jövőkép újragondolása. Sokat dolgoztunk azon, hogy Péter kapcsolatba kerüljön azzal, aki volt (a párkapcsolat előtt), és újraépítse, ki akar lenni most, egyedül is. Kreatív eszközöket használtunk: napló, vizualizáció, jövőtervezés.

Az átalakulás
Hónapok teltek el, és Péter lassan elkezdett újjáépülni. Nem tagadta, hogy néha visszatér a fájdalom, de már tudta, hogyan kezelje. Már nem csak túlélte a napokat, hanem elkezdett új célokat kitűzni: ismerkedni helyi barátokkal, belevágni egy új hobbiba, és újragondolni, mit jelent számára az "otthon".

A terápia során találkozott olyan értékekkel, amelyek régen nem voltak hangsúlyosak, például az önállóság, az önelfogadás és a szabad identitás. Egy új, erősebb énrészt épített fel, amely nem attól függ, hogy valaki mellette van-e vagy sem.

Eredmény

• Péter ma stabil és boldog, annak ellenére, hogy még egyedül van, de nem magányos

• Nem csak túlélte a veszteséget – tanult belőle.

• Képes volt új kapcsolatok építésére – nem csak romantikus, hanem baráti és közösségi szinten is.

• Az önértékelése nem az ex-párjától, hanem magától függ.

• És ami talán a legfontosabb: már nem fél attól, hogy kérjen segítséget, ha újra nehézség elé kerül.

Ha te is hasonló helyzetben vagy — egyedül külföldön, és küzdesz a szakítás, a magány vagy a bizonytalanság érzésével — keress fel bátran: LelkiSegítségHollandia. Nem kell egyedül átvészelni ezt. Segítek, hogy újra talpra állj, és megtaláld a belső erődet.